2026. október 1-jén a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara „Szakképző iskolák szakmai napja a duális képzés támogatásáért” című rendezvényén Kis Zoltán, a VSZOE elnöke, az MVI oktatási alelnöke és a VIK igazgatója tartott előadást a duális képzésről.
Az előadás személyes szakmai életúton keresztül mutatja be, mennyire másként láthatjuk ugyanazt a szakképzési rendszert szakemberként, vállalkozóként, oktatóként, duális képzőként vagy iskolaigazgatóként.
A VSZOE most az előadás hanganyagát, diáit és az elhangzott szöveg szerkesztett leiratát is közzéteszi. Kis Zoltán előadását a házigazda Varga Zoltán, a BKIK szakképzési vezetője konferálja fel. Ezúton is köszönjük neki a meghívást!
🎧 Hallgasd meg a teljes előadást!
Az előadás teljes hangfelvétele itt meghallgatható. Indítsd el a lejátszást, majd közben akár diáról diára is követheted az előadást az alábbi prezentáció és a szerkesztett leirat segítségével.
Duális képzés belülről – a szakember, a vezető és az oktató szemével
Kis Zoltán – BKIK, 2026. október 1.
▶ Teljes előadás – 20 perc
Az előadás diáról diára
1. dia – Duális képzés belülről
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit!
Alapvetően megpróbálom a mai napon bemutatni azt, hogy mi mindennel foglalkoztam, hogyan alakult a nézőpontom a szakképzés vonatkozásában, mit gondolok most, és hogyan jutottam ezekre a következtetésekre.
Három éve dolgozom, most már a negyedik évemet kezdtem a VIK Vendéglátó, Turisztikai, Szépészeti Baptista Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium igazgatójaként. Azt kell mondjam, hogy számos tapasztalatot szereztem, és ezekre fogok támaszkodni.
Megmutatom ezt iskolai szinten is, és szeretném egy kicsit nagyobb perspektívából is bemutatni azt, hogy mire jutottam mostanáig. 5
2. dia – Ahány szerep, annyi „igazság”
Igazából gondolkodtam ezen (előző felszólaló által említett) a Dunning–Kruger-hatáson. Azt is kiírhattam volna a diára, hogy hogyan változott a hozzáállásom az elmúlt évek során.
Tanulóként és fiatal szakácsként teljesen egyértelmű volt, hogy a saját valóságom az igazság, az örök igazság, és ezt bátran hangoztattam. Ezt talán el lehet nézni egy fiatalnak.
Később séfként azt gondoltam, hogy a tanulók nem tudnak semmit. Aztán üzletvezetőként, ügyvezetőként ez változott, majd tulajdonos lettem, vállalkozó, később tanácsadó. Ez nyilván az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy a bölcsek köve nála van.
Ezzel párhuzamosan alakult az oktatói pályám is. Oktatóként egy nagyon innovatív alapítványi iskolába kerültem valamikor 2008 tájékán, és nagyon nagy önbizalommal érkeztem meg. Azt gondoltam, hogy szakemberként – akkor már tizennéhány éves szakmai múlttal – nagyon felkészült vagyok, majd én jól megmutatom.
Először is rá kellett jönnöm, hogy oktatni azért egy szakma. Másrészt arra is, hogy nem tudok olyan sokat, mint gondoltam.
Olyan kollégák vettek körül, akik közül volt, akit félrehúztam egy óra előtt:
„Figyelj, egyébként hogy kell rétest húzni? Mert azt fogom tanítani a következő órán.”
A saját szűk környezetünkben sok pozitív visszajelzést kaphatunk, és ez nagyon rendben van, de azért ezt mindig kritikával kell kezelni. Ha a pincér azt mondja, hogy szuperszakács vagy, lehet, hogy azért mondja, hogy adj neki még több kaját. Ez nem biztos, hogy valóban azt jelenti, hogy jó szakember vagy.
Nem voltam rossz szakember. De hiányos volt a tudásom.
Amikor már rutint szereztem az oktatásban, hat-hét-nyolc év után természetesen eljutottam oda is, hogy kritizáljam az iskolát. Úgy gondoltam, én jobban tudnám. Itt is nálam volt a bölcsek köve. 5
Mindezek mellett szakmai szervezetekben is vállaltam tagságot, később tisztségeket, és nemzetközi kitekintésben is volt alkalmam kipróbálni magam.
A WorldSkills és a EuroSkills ebből a szempontból meghatározó állomások voltak. A WorldSkills kapcsán 46 ország szakembereivel tudtam együttműködni, és tudatosan próbáltam információkat gyűjteni arról, hogyan működik máshol a szakmai oktatás.
De volt egy másik élmény is, ami az oktatás irányába nagyon elkötelezetté tett.
2010-ben a londoni Westminster Kingsway College-ban tölthettem három hetet egy pályázatnak köszönhetően. Egyébként a pályázatba eredetileg nem kerültem be, megkaptam az elutasítást. Írtam nekik egy levelet, hogy ha valaki visszalép, akkor szóljanak.
Szóltak. Valaki két héttel az indulás előtt visszalépett.
Így megadatott a lehetőség, hogy megnézzem ezt az iskolát, és lenyűgözött. Nemcsak az infrastruktúra, pedig az is elképesztő volt: tankonyhák, kamerák, prezentációs termek, az iskola három saját éttermet működtetett. Élő munkában, nagy mennyiségű és minőségi alapanyaggal, megfelelő eszközökkel tudtak tanulni a diákok.
De ami ennél is jobban megfogott, az a kollégák attitűdje volt.
Ahogy beszéltek a szakmájukról: önbizalommal teli, tudással teli emberek voltak, és elképesztő méltóságot sugároztak, miközben oktattak vagy akár csak beszélgettek.
Én ott és akkor eldöntöttem, hogy addig nem hagyom abba, amíg Magyarországon legalább egy ilyen intézmény nem lesz. És azt kívánom az országnak, hogy legyen minden intézmény ilyen. 5
Később egy különleges funkcióba kerültem: a Talent Ágazati Képzőközpont vezetője lettem. Nulláról építettük fel.
Az ágazati képzőközpont számomra azért is érdekes volt, mert 2015-ben Hollandiában, a Deltion College-ban jártam, ahol egy hatalmas képzőközpont működött. Több mint ötven szakmában oktattak, és több étterem működött, ahol a diákok valódi körülmények között tanulhattak.
Az ágazati képzőközpont különleges szervezet. Némiképp iskolai funkciót lát el, ugyanakkor jellemzően gazdálkodók hozzák létre, és alapvetően a gazdálkodói igények is megjelennek a működésében.
Amikor ÁKK-vezetőként, nagy cégekkel a hátam mögött, elképesztő lelkesedéssel belevágtam abba, hogy „csináljunk végre egy jó képzést”, azt tapasztaltam, hogy az iskolák mintha nem akarnák.
Együttműködtek, de nem éreztem ugyanazt a lelkesedést, ami bennem megvolt.
Az volt a prekoncepcióm, hogy lehet, hogy ők ezt egyszerűen nem akarják.
Aztán az élet megteremtette a lehetőséget, hogy iskolaigazgató legyek.
És akkor kiderült, hogy nem egészen ez a magyarázat. 5
3. dia – Miért nem „akar” az iskola?
Mit találtam az iskolában?
Azt találtam, hogy az innovációval szembeni ellenállás azért némiképp valós, de az okában nagyon nagyot tévedtem.
Nem arról van szó, hogy ne szeretnének az iskolában innoválni.
Nagyon röviden és tömören: nemigen van rá tér.
Évek óta benne dolgozom ebben az oldalban, és oktatóként már régóta hallgatom az oktatás kritikáját. Harmadik éve vezetőként mesterséges intelligenciával is dolgozom, rengeteg információval megtanítottam a saját működésünkre – mert lehet, hogy egyszer ő is elveszi a munkámat.
Egy kritika után megkértem az AI-t, hogy az összegyűjtött információkból foglalja össze, mennyi feladatot lát el egy iskola.
Ennek az lett az eredménye, hogy:
27 feladatkörben 567 különböző feladatot azonosítottunk.
Ebből készítettem egy feladattérképet is.
Rengeteg feladatot látunk el. És ebből az egyik csak a KRÉTA. A másik csak a MIR. 5
Nyilván jogos a kérdés: ha ennyi feladata van az iskolának, akkor most mi lesz a duális képzéssel? Hagyjuk?
Nyilván nem ez a válasz.
Ha az lenne, akkor itt vége is lenne az előadásnak.
Inkább zoomoljunk ki egy kicsit az iskolából, és nézzük meg nagyobb perspektívából.
Az elmúlt hat év szakképzési átalakulásait alapvetően üdvözöltem. Nyugati minták alapján strukturálisan egy működőképes rendszer alakult ki. Ugyanakkor a turizmus–vendéglátás ágazatból nézve azt éltem meg, hogy a rendszer több ponton nincs igazán az iparágra szabva.
De már nem szeretnék ilyen örök igazságokat gyártani.
Inkább kérdezek. 5
4. dia – Nem kitaláltuk. Megkérdeztük.
Az iskolai oldalról a Talent Ágazati Képzőközponttal, illetve az Eventrend Csoporttal összehívtuk a nagyobb budapesti turizmus–vendéglátásban képző iskolák igazgatóit és szakmai vezetőit.
Volt előttük egy csomag, egyfajta sorvezető arról, hogy körülbelül milyen témákat szeretnénk érinteni, és megkérdeztük őket:
Mi az, ami szerintük nem igazán jó, és helyre kellene tenni?
Igazából elég lett volna egyetlen kérdés: mindenki mondjon egy dolgot.
Onnantól kezdve egymásnak adták a szót a kollégák. Minden téma előkerült, ami az előzetes anyagban szerepelt, és még továbbiakat is hozzátettek.
Ebből született egy összegző anyag.
Láttuk, hogy ez működik, ezért arra gondoltunk: nézzük meg ugyanezt országos szinten is. 5
Felmentem az IKK honlapjára, és megnéztem, hány turizmus–vendéglátásban képző intézmény van az országban.
189 intézményt találtam.
Mivel az adatbázisban az intézmények honlapjai szerepeltek, de az e-mail-címek nem minden esetben, egyenként végignéztem a honlapokat, kigyűjtöttem az elérhetőségeket, és mindenkinek elküldtük a kérdőívet.
Nagyon egyszerű kérdéseket fogalmaztunk meg.
Az egyik az volt, hogy mennyire értenek egyet azzal a 11 pontos javaslatcsomaggal, amely a budapesti egyeztetésen kialakult.
A másik pedig egy nyitott kérdés:
Mi az a javaslat, amit ők ehhez még hozzátennének?
Írtam már néhány szakdolgozatot, kutatásmódszertanórám is volt legalább négyszer, tehát tudom, hogy ennél sokkal mélyebb kutatásokat és irányított kérdéseket is lehet készíteni.
De az irányított kérdésekkel az a baj, hogy sokszor a saját véleményünket szeretnénk visszahallani.
Ezért szándékosan egyszerű módszert alkalmaztunk. 5
A 189 intézményből 94 válasz érkezett határidőre, plusz egy a határidő után. Ráadásul mindez a nyár közepén.
A válaszadók mintegy 75 százaléka vezető vagy szakmai vezető volt.
A 11 eredeti javaslatból nyolc 90 százalék fölötti, a további három pedig 80 százalék fölötti támogatottságot kapott.
És ezen kívül rengeteg szöveges javaslat érkezett. Az azonos témákat összevontuk, rendszereztük, és így:
127 további javaslatot kaptunk.
Azt nem vizsgáltuk vissza, hogy ezek közül melyik lokális és melyik országos probléma. De most már megvan a módszerünk arra, hogy ha akarjuk, ezt később megmérjük. 5
Ez volt az egyik oldal.
Az anyagot továbbítottuk a turisztikai ágazat és az oktatásirányítás felé, majd továbbmentünk, és a gazdálkodói oldalon is elkezdtük ugyanezt.
Budapesten már megtartottunk egy egyeztetést olyan nagy duális képzők részvételével, amelyek együttesen körülbelül 3000 tanuló képzésében vesznek részt.
Ott is kialakult egy első javaslatcsomag. Ezt szeretnénk továbbvinni a releváns szakmai szervezetekhez, illetve az ágazati készségtanácsokon keresztül országos szintre.
A cél valójában nem túl bonyolult.
A két oldal eredményeit szeretnénk összevetni.
Megnézni, mi az, amit ugyanúgy lát az iskola és a gazdálkodó, és melyek azok a pontok, ahol eltérőek az igények.
Azért csináljuk így, mert hiába küldi be mindenki külön-külön a saját javaslatait, ha utána nincs, aki ezeket egymás mellé tegye és szintetizálja.
Ezt a feladatot vállaltuk fel a Magyar Vendéglátók Ipartestületével és a Vendéglátó Szakmai Oktatók Országos Egyesületével. 5
A lényeg:
Nem kitaláltuk, mit gondolnak. Megkérdeztük.
5. dia – Kicsiben ugyanez működik
Nagyban ezt csináltuk, de azt gondolom, kicsiben nagyjából pontosan ugyanez működik.
Én sokáig hajlamos voltam – és talán még most is előfordul –, hogy más szájába adjam a választ.
Pedig ahhoz, hogy az oktatást közösen jól tudjuk csinálni, sokkal célravezetőbb megkérdezni a másikat arról, hogy ő mit gondol.
Mondok egy nagyon egyszerű példát.
Ha igazgatóként vagy igazgatóhelyettesként bemegyünk egy tanműhelybe, és megkérdezzük az ottani szakembert arról, hogy mi a gazdálkodók véleménye az iparágban, akkor ő is csak a saját véleményét fogja tudni elmondani.
És egyáltalán nem biztos, hogy az az iparág véleménye. 5
Egy iskolának akár 60–70 duális partnere is lehet. Nyilván nem lehet 60–70 teljesen külön képzési programot működtetni.
De szakmánként, szakirányonként vagy iparáganként össze lehet hívni a partnereket.
Mondjuk el, hogy mi mit látunk.
Kérdezzük meg, hogy ők mit látnak.
És egyeztessük a kettőt.
A duális képzésben mindkét félnek meg kell találnia a saját érdekét.
KÉRDEZD MEG – ÉRTSD MEG – ÁLLAPODJ MEG
Kérdezzük meg, legyünk nyitottak, és törekedjünk konszenzusra. Érdemes hallgatni a másik véleményére, és nem túl erőszakosan ragaszkodni a sajátunkhoz. 5
És természetesen a tanulókat is meg kell kérdezni.
Mi ebben a munkában most elsősorban a gazdálkodókat, az oktatókat és az iskolákat kérdeztük meg. A tanulók esetében országos, kormányzati szinten is zajlanak felmérések.
De eddig még mindig csak néhány szereplőről beszéltünk.
A helyzet ennél sokkal összetettebb.
6. dia – Ahány nézőpont, annyi világ
Az oktatásra hat az oktatásirányítás, a fenntartó, a gazdálkodók és duális képzőhelyek, a munkavállalók és szakemberek, a gazdasági környezet és a munkaerőpiac, a társadalom, a kamara, a szakmai szervezetek, az iskola vezetése és az oktatók, a család és természetesen a tanuló.
Mindenki hat rá.
Mindenkinek megvan a saját nézőpontja.
És mindenki tudhatja az örök igazságot – legalábbis a saját székéből nézve. 5
Szerintem az üzenet egyszerű:
Érdemes egy kicsit belehelyezkedni a másik nézőpontjába.
Érdemes konszenzust teremteni, szinergiákat keresni, és így gondolkodni az oktatás kérdéséről. 5
Mielőtt lezártam volna az előadást, megkértem a mesterséges intelligenciát, hogy készítsen egy képet, amely szimbolizálja mindazt, amiről eddig beszéltem.
Ezt kaptam.
7. dia – Együtt felemelni
Szerintem a lényeg benne van.
Van egy rendszerünk. Ezt a képen a Parlament szimbolizálja: az oktatásirányítás, amely meghatározza számunkra a kereteket.
Van egy duális képzői oldalunk.
Van egy iskolai oldalunk.
És mi együtt vagyunk hivatottak felemelni ezeket a gyerekeket. Nemcsak az ő érdekükben, hanem egyébként a saját érdekünkben is.
Azt gondolom, hogy a duális képzés fejlesztése nem azzal kezdődik, hogy megmondjuk, mi benne a rossz, és ki benne a rossz szereplő.
Hanem azzal, hogy megpróbálunk egy kicsit a másik szemüvegén keresztül is belenézni ebbe a témába.
Megnézzük az iskolákat.
Megnézzük a duális képzőket.
Megnézzük a gyerekek érdekeit.
Ha ezt megtesszük, akkor nem egymás ellen, hanem egy közös cél érdekében tudunk együtt dolgozni.
És ha így teszünk, akkor felkészült, sikeres és boldog fiatalok kerülhetnek ki a rendszerből, mi is jobban fogjuk érezni magunkat, és azt gondolom, hogy az ország hasznára is válik.
Köszönöm szépen a figyelmüket!